Peking főterén, a Tienanmen (Mennyei béke) téren a látogatók naponta 40 tonna szemetet hagynak, mióta vasárnap elkezdődött Kínában az egyhetes nemzeti ünnep - közölte szerdán az Új Kína állami hírügynökség.
A
pekingi köztisztasági hivatal napi 24 órán át szállítja el a Tienanmen
térről a szemetet: műanyag csomagaolóanyagot, ételdobozokat, italos
palackokat, újságpapírt.
A 63 futballpálya méretű Tienanmen térre becslések szerint 1,45
millió kínai látogatott ki vasárnap, az ünnep első napján, és
ugyanennyien lehettek hétfőn is. Sokan az éjszakát is ott töltötték. A
tér folyamatos tisztításán 400 ember dolgozik.
(Független Hírügynökség)
Hong (kitaláljátok, melyik vagyok én és melyik Hong?) nálunk éldegél
már vagy 10 éve. Kedves, vidám fickó, jól
beszél magyarul „Mit csinálunk most, Hong?” -
kérdeztük tőle, amikor már 2 órája
ültünk a buszon. „Megyünk gyár.” - mondta
vigyorogva. A sok kis próbálkozó közül
Ő maradt meg stabilan, aki megszervezni a térség
PET-hulladékának felvásárlását
és szállítását (a Kínába
bevitelhez ehhez speciális licenc kell, neki van ilyen). A
hasznosító cégek itthon megrakják a
konténereket PET-csipsz-szel, majd 40-80 forintért
eladják Hong cégének kilóját.
Kamionnal és vasúton szállítják a
kikötőig. Leginkább Triesztben, de néha
Constancában pakolják meg a hajót konténerekkel.
Egyéb források szerint meg Hamburg felé megy a
cucc. Kb. 1500 USD egy fuvar, amely akciós, tekintve hogy kb.
5000 USD az ára a Kínából induló
szállításnak. De Kínának nagyon,
de nagyon szüksége van az üres konténerekre,
sőt az európai nyersanyaggal megrakott konténerekre...
Kínába 24-28 nap alatt ér a hajó. Boszporusz vagy Gibraltár, majd Szuezi-csatorna, Vörös-tenger, Indiai-óceán, és így tovább az útvonal. A távolság 20000 km felett lehet, aki pontosan kiméri, annak küldök egy kis PET-csipszet. Kínában Ningbo a cél, amiről én tudok. Az meg Sanghajtól van nem túl messzi. A Kínai nagy falat c. könyv szerint, nem tud a világ annyi konténerhajót építeni, ami Kínának elég lenne. Konténerből sincs elég, elsősorban azért mert nincs elég acél. Az acélt is szállítani kell Kínába – hajóval. A szállítási díjak keményen emelkednek, ahogy az üzemanyag is. A nyersolaj, az acél, a réz, stb. ára egyszerre emelkedik, mindez Kína hihetetlen nyersanyagéhsége miatt. A kínai kikötők zsúfoltak nagyon, előfordul, hogy 20 napig is vesztegelni kell a kirakodás előtt. Hong szerint, ha a szállítás ára 2000-2500 dollárra emelkedne, vége lenne a PET utaztatásának. Jaj lenne nekünk!
Ennyit építkeztek 10 év alatt a szorgalmas sanghajiak.
Úgy egyébként 1984-et írunk még mindig...
Át kéne nevezni Kínai Nagy Lépcsőre a helyet.
A prospektusokban mindenhol azt a részt mutatják, ahol önfeledten lehet sétafikálni, ezzel szemben hihetetlen mennyiségű lépcsőről van szó. Felmentünk néhány bástyányit, de kilátásunk sem volt, hoyg egyszer felérük a tetejére. Még négy nap múlva is izomlázam volt. A harmadik bástyánál nem volt Coca-Cola!
A képen szerénységem és a lépcső.
Hallottam egyszer, hogy sok konténer leesik a hajókról, és csak 9/10-ük látszik ki a tengerből, mint a jéghegyeknek. Egy kisebb hajó, ha ütközik egy ilyennel, annak meszeltek. Már erre szakosodott radarok is léteznek.
Ha már nem lesznek jéghegyek, maradnak a konténerek...
Hát, PET-feldolgozást keveset láttunk, gyakorlatilag egy napig tartott a szakmai program, de ez a csapat nagyon vidám és emberileg nagyon szimpatikus volt, de tényleg.
Számomra az út legnagyobb eredménye, hogy (remélem) kölcsönösen megtanultuk: tudunk együttműködni, tudunk jó hangulatban egymással szót váltani, akkor is, ha vannak köztünk szakmai és/vagy filozófiai nézetkülönbségek. Egy civil aktivista nem feltétlenül riválisa egy gyűjtő vagy egy hasznosító cég képviselőjének, hanem akár partnere is lehetne. A különböző szektorok tevékenységei kiegészíthetik egymást, ha van egy közös cél.
Elégedett akkor lennék, ha az útitársaim (meghívóim) is ezt gondolnák, amikor értékelik az expedíciót.
Ha már felelősségről kevés szó esik, beszéljünk inkább a megfelelőségről. Az út bevezetőben emlegetett célja az volt, hogy igazolást nyerjen, hogy az európaival azonos sztenderdek szerint történik a feldolgozás Kínában.
A két gyártulajdonos simán
aláírta a jól előkészített
papírokat, és rányomta a népi
demokratikus vörös pecsétet.
Az első telephely vezetője kérdésemre elmondta, hogy egyre komolyabbak a hatósági ellenőrzések, „akár kétszer is jöhetnek hetente”, és büntetnek, be is zárnak. A határértékek mértékéről és az európai és kínai határértékek viszonyáról nem sikerült kideríteni semmit. A magyar szabályozás szerint a magyar hasznosítónak kell igazolni a hasznosítás tényét és a megfelelő körülményeket.
Ezt most kipipálhatjuk?
Hiába faggattuk a gyárosokat, hogy mi lesz ebből az anyagból. Annyit mondtak, hogy ez így ahogy van, megy Amerikába vagy Olaszországba, és plüssállatokat, párnát, stb. tömnek vele. De készítenek ebből fonalat, cérnát is? Elég bizonytalan válaszokat kaptunk.
Szóval nem láttuk meg, hogy készül a PET-zokni és a PET-pulóver, pedig minket ezzel etetnek évek óta. Más kérdés, hogy el tudja valaki képzelni, hogy Amerikában tömögetik a plüssállatokat, aztán Made in China felirattal forgalmazzák?
Persze, ne legyünk igazságtalanok, csak két vállalkozót láttunk a hatalmas Kínában.
Nehéz szavakat találni
arra, hogy mit láttunk ez első gyárban. Félhomály,
kosz, bűz, szörnyű zaj, nagy forróság. Itt-ott
félmeztelen melósok. A technológiai szennyvizet
betonkádakban kezelgetik. Melyikőnk dolgozna ilyen
körülmények között? Itthon engednék-e
ezt a környezetvédelmi, munkabiztonsági,
munkaegészségügyi hatóságok?
A második gyár korrekt volt. Ugyanaz a technológia, de nagyobb kapacitás, modernebb gépek, tisztább környezet. A szennyezett vizet is rendesen tisztítják és visszaforgatják. Ennél lejjebb nem szabadna adni!
|
Archívum Jelen 2006. október 2006. szeptember 2006. augusztus Az összes » |
Linkek HuMuSz KukaBúvár RSS |